(Megjegyzés: A prépostság négy kimustrált kancát adott a szaggatáshoz. Emiatt a művelet csak a negyedik rugaszkodásra sikerült.)
1
Céltalan erőlködés. Mit tud egy libafertály arról, hogy tíz perccel ezelőtt még egész liba volt?
És megfordítva: zavarja-e egy liba nyugalmát, hogy tíz perc múlva levágják, felnégyelik, ropogósra sütik?
Ha erre gondolok - és nem ordítok éppen -, jókat nevetek magamban!
2
Az új vallások milyen türelmetlenek!
Ha történetesen én győzöm le a szentháromságistákat, én bizony nem macerálom a prépostot, hanem egyetlen kardvágással kétfelé szelem.
Pedig nekem jobbak a lovaim!
3
A gyávaság forrása, hogy az emberek nem tudják elképzelni a rossznál még rosszabbat.
Én azonban, ha elgondolom, hogy négy helyett nyolcfelé is szaggathatott volna a prépost, helyzetemmel, még ha nem is valami rózsás, mégiscsak elégedett vagyok.
4
Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember?
Most már tudom: az utolsó pillanatig.
Feleim, szántsatok, vessetek, és este mécsvilágnál pogány dalaitokat bátran énekeljétek! Ímhol én most is tervezek, remélek, és keresek megvételre, esetleg abádszalóki házhely cserelehetőséggel, jó állapotban levő férfi pézsmapocok bundát, zömök alakra, háromnegyedest.
Pedig már megyek széjjelfele!
Előző: Trilla
