tag:blogger.com,1999:blog-67853285243044587732024-03-08T10:16:01.977+01:00Örkény István - EgypercesekUnknownnoreply@blogger.comBlogger97125tag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-83585334264548240042012-01-01T18:38:00.015+01:002015-10-26T10:31:45.330+01:00HASZNÁLATI UTASÍTÁS<div class="MsoNormal">
A mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások. Előnyük, hogy az ember időt spórol velük; mert nem igényelnek hosszú hetekre-hónapokra terjedő figyelmet. Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát.</div>
<div class="MsoNormal">
Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető!</div>
<div class="MsoNormal">
Fontos, hogy a címekre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmitmondó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppily fontos tartozékuk a címe.</div>
<div class="MsoNormal">
Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód.</div>
<div class="MsoNormal">
Figyelem!</div>
<div class="MsoNormal">
Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba.</div>
<div class="MsoNormal">
Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!<br />
<br />
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/arrol-hogy-mi-groteszk.html">Arról, hogy mi a groteszk</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-30889625753715280242012-01-01T18:38:00.013+01:002015-10-26T10:31:58.835+01:00ARRÓL, HOGY MI A GROTESZK<div style="text-indent: 0cm;">
Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni: Köszönöm.</div>
<div class="MsoNormal">
Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról.</div>
<div class="MsoNormal">
Íme, a világ fejtetőre állt. Férfilábak kalimpálnak a levegőben, visszacsúsznak a nadrágszárak, s a lányok, ó, ezek a lányok, hogy kapkodnak a szoknyájuk után!</div>
<div class="MsoNormal">
Ott az autó: négy kereke a levegőben, mintha egy kutya a hasát akarná megvakargatni. Egy krizantém: keljfeljancsi, vékony szára az égbe mered, ahogy a fején egyensúlyozza magát. Egy gyorsvonat, amint füstcsóváján tovarobog.</div>
<div class="MsoNormal">
A Belvárosi Plébániatemplom a két tornyán levő két kereszten levő két villámhárító hegyével érinti csak a földet. És amott egy tábla a kocsma ablakában:</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<img height="23" width="194" /></div>
<div class="MsoNormal">
Bent egy dülöngélő vendég - fejjel aláfelé - elhozza sörét a söntésből. A sorrend: lent a hab, rajta a sör, fent a pohár talpa. Egy csöpp nem sok, de annyi se csordul ki.</div>
<div class="MsoNormal">
Tél van? Hát persze! Hiszen felfelé szállingóznak a hópelyhek, és az égbolt jégtükrén lóbálózva iringálnak a korcsolyázó párok. Nem könnyű sport!</div>
<div class="MsoNormal">
Keressünk most már vidámabb látványt. Ímhol egy temetés! Fölhulló hópelyhek közt, fölcsöpögő könnyek fátyolán át végignézhetjük, amint a sírásók két vastag kötélen fölbocsátják a koporsót. A munkatársak, ismerősök, közeli s távoli rokonok, továbbá az özvegy meg a három árva göröngyöt ragadnak, s elkezdik a koporsót hajigálni. Jusson eszünkbe az a szívettépő hang, amikor a sírgödörbe ledobált rögök megdobbannak és szétomlanak. Az özvegy sír, jajonganak az árvák... Milyen más érzés fölfelé hajigálni! A koporsót eltalálni mennyivel nehezebb! Először is jó göröngyökre van szükség, mert a porhanyósabbja félúton szétesik. Van hát kapkodás, lótás-futás, taszigálódás a kemény rögökért. És hiába a jó göröngy; a rosszul célzott rög visszahull, és ha eltalál valakit - pláne, ha egy gazdag, előkelő rokont -, kezdődik a vihorászás, a káröröm egészséges kuncogása. De ha minden stimmel - kemény a rög, pontos a célzás, s telibe találja a deszkakoporsót -, megtapsolják a dobót, derűs lélekkel térnek haza, és sokáig emlegetik a nagy telitalálatot, a kedves halottat és ezt a mókás, pompásan sikerült szertartást, melyben nyoma sem volt a képmutatásnak, a tettetett gyásznak, a hazudott részvétnyilvánításnak.</div>
<div class="MsoNormal">
Kérem, szíveskedjenek kiegyenesedni. Amint látják: a világ talpra állt, önök pedig emelt fővel, keserű könnyekkel sirathatják kedves halottaikat.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2012/01/hasznalati-utasitas.html">Használati utasítás</a></div>
<div class="MsoNormal">
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2012/01/nincs-semmi-ujsag.html">Nincs semmi újság</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-28374195089865479302012-01-01T18:38:00.011+01:002015-10-26T10:32:11.244+01:00NINCS SEMMI ÚJSÁG<div class="MsoNormal">
Egyik délután a budapesti köztemető 27. parcellájának 14. sírhelyén nagy robajjal feldőlt a közel hárommázsás gránitobeliszk. Rögtön utána kettényílt a sír, és föltámadt az ott nyugvó halott, név szerint Hajduska Mihályné született Nobel Stefánia (1827-1848).</div>
<div class="MsoNormal">
Az obeliszkre idő koptatta betűkkel rá volt vésve a férje neve is; ő azonban, nem tudni, miért, nem támadt föl.</div>
<div class="MsoNormal">
A borongós időjárás miatt csak kevesen tartózkodtak a temetőben, de akik meghallották a robajlást, odagyűltek. Addigra a fiatalasszony már leverte magáról a göröngyöket, fésűt kért kölcsön, megfésülködött.</div>
<div class="MsoNormal">
Egy gyászfátyolos nénike megkérdezte, hogy érzi magát.</div>
<div class="MsoNormal">
Köszöni, jól, mondta Hajduskáné.</div>
<div class="MsoNormal">
Nem szomjas-e, érdeklődött egy taxisofőr.</div>
<div class="MsoNormal">
Most nem vágyik inni, válaszolta a volt halott.</div>
<div class="MsoNormal">
Amilyen pocsék ez a pesti víz, jegyezte meg a sofőr, neki se volna kedve inni.</div>
<div class="MsoNormal">
Hogy mi baja a pesti víznek, kérdezte Hajduskáné.</div>
<div class="MsoNormal">
Klórozzák.</div>
<div class="MsoNormal">
Klórozni klórozzák, helyeselt Apostol Barannikov bolgár virágkertész, aki a temetőkapuban virágokat árult. Ezért ő esővízzel kénytelen locsolni kényesebb palántáit.</div>
<div class="MsoNormal">
Valaki azt mondta, hogy ma már az egész világon klórozzák a vizet.</div>
<div class="MsoNormal">
Itt a beszélgetés elakadt.</div>
<div class="MsoNormal">
Hát mi újság még, érdeklődött a fiatalasszony.</div>
<div class="MsoNormal">
Nincs semmi különös, mondták neki.</div>
<div class="MsoNormal">
Megint csönd lett. Ekkor eleredt az eső.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem fog maga megázni? - kérdezte a föltámadottat Deutsch Dezső horgászbot-készítő kisiparos.</div>
<div class="MsoNormal">
Nem számít, mondta, Hajduskáné. Ő direkt szereti az esőt. </div>
<div class="MsoNormal">
Az attól függ, milyen az az eső, jegyezte meg a nénike. </div>
<div class="MsoNormal">
Ő erről a langyos, nyári esőről beszél, közölte Hajduskáné.</div>
<div class="MsoNormal">
Hogy neki viszont semmilyen eső se kell, mondta Apostol Barannikov, mert elriasztja a látogatókat a temetőből.</div>
<div class="MsoNormal">
Hogy ezt ő nagyon meg tudja érteni, helyeselt a horgászbot-készítő kisiparos.</div>
<div class="MsoNormal">
Most hosszabb szünet állt be a társalgásban.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hát meséljenek már valamit! - nézett rájuk a föltámadott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mit meséljünk? - mondta az öreg nénike. - Nincs nekünk annyi mesélnivalónk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem történt a szabadságharc óta semmi?</div>
<div class="MsoNormal">
- Mindig történik valami - legyintett a kisiparos. - De ahogy a német mondja: Selten kommt etwas Besseres nach.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez van! - tette hozzá a taxisofőr, és minthogy csak fuvart szeretett volna fogni, csalódottan visszasétált az autójához.</div>
<div class="MsoNormal">
Hallgattak. A föltámadott lenézett a gödörbe, mely fölött nem zárult össze a föld. Várt még egy kicsit, de látva, hogy mindenki kifogyott a szóból, elköszönt a körülállóktól.</div>
<div class="MsoNormal">
- A viszontlátásra - mondta, és leereszkedett a gödörbe.</div>
<div class="MsoNormal">
A horgászbot-készítő kisiparos, hogy el ne csússzon a sáros agyagon, előzékenyen a kezét nyújtotta neki.</div>
<div class="MsoNormal">
- Minden jót! - szólt le a fiatalasszonynak.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi történt? - kérdezte tőlük a bejáratnál a taxisofőr. - Csak nem mászott vissza a sírba?</div>
<div class="MsoNormal">
- De visszamászott - csóválta a fejét a nénike. - Pedig milyen jól eldiskuráltunk.<br />
<br />
<br />
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2012/01/arrol-hogy-mi-groteszk.html">Arról, hogy mi a groteszk</a><br />
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2012/01/mi-ez-mi-ez.html">Mi ez? Mi ez?</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-29627262971759337582012-01-01T18:38:00.009+01:002015-10-26T10:36:37.352+01:00MI EZ? MI EZ?<div class="MsoNormal">
J.-ék (egy jobb család) kérték nevüknek elhallgatását. Cserébe megígérték, hogy szépítés nélkül elmondanak mindent, olvasóinktól szíves útbaigazítást remélve.</div>
<div class="MsoNormal">
Öröklött telkükön, a volt 127-es utcában (mely most már Rivalda utca), hosszú évek keserves kínlódásával fölépítették négyszobás családi házukat, ahová tavaly Kisasszony napján (ennek különben nincs jelentősége) be is költöztek.</div>
<div class="MsoNormal">
Egy szuterénlakásból jöttek, mely kissé nyirkos volt ugyan, de nekik mégse volt bajuk soha. A Rivalda utca viszont zöldövezet, házuk déli fekvésű, csupa nap. Mégis, alighogy kicsomagoltak, elkezdett viszketni a bőrük.</div>
<div class="MsoNormal">
Az első öröm lázában rá se hederítettek. Végre megvolt mindenük. Házuk, bojlerük, tévéjük, szőnyegporolójuk és még sok egyebük, aminek felsorolására nincs helyünk. Hát akkor mi ez? Azt mondták egymásnak, idegkimerültség, ami hihetően is hangzott, hiszen ezt a házat valóban vérrel-verejtékkel építették.</div>
<div class="MsoNormal">
Maga J., aki mérnökember, éjt nappá téve dolgozott, minden különmunkát elvállalt, ma már koffeinen él. J.-nének, aki a hatóságokkal tárgyalt, szakmunkások, kölcsönök, deszkakiutalások után lótott-futott, lassankint fölborult a lelki egyensúlya. Nagyokat csap a falra, akár van rajta légy, akár nincs.</div>
<div class="MsoNormal">
Leányukat, aki mást szeretett, hozzáadták egy vidéki állatorvos fiához, mert az új rokonok szép összeggel kisegítették őket. Egyetlen fiuk orvosnak kívánkozott. De épp így állt a kérdés: tetőácsolás vagy orvosi diploma?</div>
<div class="MsoNormal">
Szegény fiú azóta meghasonlásban él, szüntelenül hunyorog, pedig semmiféle húsfélét nem eszik, az állati termékek közül csak ömlesztett sajtot, tejet. És őrajta hatalmasodott el leghamarább a viszketés! Két hónapig bejárt a bőrgyógyászati klinikára, de semmiféle kezelés nem használt neki.</div>
<div class="MsoNormal">
A többieknek sem. Viszketésük olyan természetű, hogy nem egyes pontokon, hanem az egész testfelületen jelentkezik. Nem csillapítja se vakarózás, se borogatás, se hűsítő hintőporokkal való beszórás. Délelőtt viszonylag elviselhető, estére és főleg éjszakára már tűrhetetlenné válik.</div>
<div class="MsoNormal">
Mi történhetett? J.-ék élete pokol. Jönnek-mennek. Kisietnek, visszatérnek. Állva esznek. Ülni se tudnak, mert egyszerre viszket a tarkójuk, az orruk hegye, a belső térdhajlatuk és mindenük, ami a pincelakásban nem viszketett. Tetézi a bajt, hogy nemcsak a viszkető pont - pl. a fülük - viszket, hanem az ujjuk is, mellyel a fülüket vakarják. Tényleg, mi ez?</div>
<div class="MsoNormal">
Kívánságukra közlöm, hogy<i> </i>eddig milyen ellenintézkedéseket tettek.</div>
<div class="MsoNormal">
Végigpróbálták az összes számba jöhető kenőcsöket.</div>
<div class="MsoNormal">
Állandóan kvarcolnak.</div>
<div class="MsoNormal">
Ciánoztattak.</div>
<div class="MsoNormal">
Kifőzték minden ruhadarabjukat.</div>
<div class="MsoNormal">
Kihívatták dr. K. E.-t (szintén kérte neve mellőzését), aki varázsvesszővel végzett vizsgálatai után megállapította, hogy sem a házban, sem körülötte káros mágneses mezők nem észlelhetők.</div>
<div class="MsoNormal">
Most azt hallották, hogy a Jordán vize jó viszketés ellen.</div>
<div class="MsoNormal">
Kérik, hogy aki tud Jordán-vizet szerezni, jelentkezzék.</div>
<div class="MsoNormal">
Az is, aki nem tud szerezni, de hasonló bajból már kigyógyult.</div>
<div class="MsoNormal">
De az is, aki hasonló bajban szenvedett, és nem gyógyult meg.</div>
<div class="MsoNormal">
Egyáltalán, mindenki jelentkezzék, és mondja el, mit gondol. Így nem lehet élni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/nincs-semmi-ujsag.html">Nincs semmi újság</a></div>
<div class="MsoNormal">
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/szinesz-halala.html">A színész halála</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-19884248625349140032012-01-01T18:38:00.007+01:002015-10-26T10:36:46.058+01:00A SZÍNÉSZ HALÁLA<div class="MsoNormal">
Ma délután az Üllői út egyik mellékutcájában eszméletét vesztve összeesett Zetelaki Zoltán, a népszerű színművész.</div>
<div class="MsoNormal">
A járókelők bevitték a közeli klinikára, de ott hiába próbálták a tudomány legújabb vívmányaival - még vastüdővel is - életre kelteni. A jeles színész, hosszú haláltusa után, este fél hétkor kiszenvedett; tetemét átszállították a Bonctani Intézetbe.</div>
<div class="MsoNormal">
A Lear király esti előadása e tragikus esemény ellenére is zavartalanul folyt le. Zetelaki késett ugyan egy kicsit, s az első felvonásban feltűnően fáradtnak látszott (néhol szemlátomást a súgó segítségére szorult), de aztán egyre jobban magára talált, s a király halálát már olyan meggyőző erővel jelenítette meg, hogy nyíltszíni tapsot kapott érte.</div>
<div class="MsoNormal">
Utána hívták vacsorázni, de nem ment. Azt mondta:</div>
<div class="MsoNormal">
- Ma nehéz napom volt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/mi-ez-mi-ez.html">Mi ez? Mi ez?</a></div>
<div class="MsoNormal">
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/presztizs.html">Presztízs</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-84903387038409646372012-01-01T18:38:00.005+01:002015-10-26T10:36:51.939+01:00PRESZTÍZS<div class="MsoNormal">
Két hétig terveztük, hogy majd veszünk. Mindennap megálltunk a kirakatok előtt, sóváran néztük. Végül is a születésem napján, április 5-én déli tizenkét órakor megkérdeztük, mibe kerül. - 275 frankba - mondta a gyümölcsárus. - Elsőrendű, teljesen friss, zamatos ananász.</div>
<div class="MsoNormal">
A feleségem drágállotta, én nem. A görögdinnyéhez képest persze sok, de az ananászhoz képest bizonyára nem. Megvettük, hazavittük. Beállítottuk egy hamutartóba, néztük. Körbejártuk, barátkoztunk vele, dicsértük, milyen szép és egzotikus. A tetején külön növény hajtott ki belőle, valami pálmaféle; ha locsolnánk, vagy vízbe tennénk, talán hamarosan nagyra nőne és kivirágzana.</div>
<div class="MsoNormal">
A szállóban rögtön híre futott, hogy a kilencesben vettek egy ananászt. A takarítónő bejött, és bemutatkozott - eddig a percig ugyanis színét se láttuk -, és azt javasolta, hogy hámozzuk meg, és fölszeletelve, kristálycukorral meghintve hagyjuk állni egy vagy két napig. „Ostobaság - mondta egy angol diáklány a lépcsőfordulóban. - Rummal egyék, úgy a legfinomabb.” Egy honfitárs, akivel eddig csak köszönő viszonyt tartottunk, cédulát csúsztatott az ajtóhasadékba. „Ne hallgassanak senkire - írta. - Jó vastagon le kell hámozni, mert a héja élvezhetetlen, de a húsát úgy kell fogyasztani, ahogy van.”</div>
<div class="MsoNormal">
Este meghámoztuk és megettük. Semmi íze sem volt. Alig valamivel volt rosszabb, mint a tök. Nyersen is, cukorral is, rummal is. Nagy nehezen legyűrtük, ittunk rá egy pohár vizet. Harmadnap szembetalálkoztunk az angol lánnyal a folyosón. „Hogy ízlett?” - érdeklődött. „Nagyon” - feleltem. Felsóhajtott. „Hiába - mondta -, az ananász, ananász.” Azóta lopva meg-megállok a gyümölcsárus standja előtt, és vágyakozva nézem az ananászokat.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/szinesz-halala.html">A színész halála</a></div>
<div class="MsoNormal">
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/jelenseg.html">Jelenség</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-61349894048462976522012-01-01T18:38:00.003+01:002015-10-26T10:37:00.330+01:00JELENSÉG<div class="MsoNormal">
Egy parafa dugó, mely semmiben sem különbözött a többi parafa dugótól (Hirt G. Sándornak mondta magát, de mit jelent egy név? Egy név semmit se jelent), beleesett a vízbe.</div>
<div class="MsoNormal">
Egy ideig, amint az várható volt, úszott a víz színén, aztán különös dolog történt. Lassan merülni kezdett, lesüllyedt a fenékre, és nem jött föl többé.</div>
<div class="MsoNormal">
Magyarázat nincs.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/presztizs.html">Presztízs</a></div>
<div class="MsoNormal">
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/makacs-sajtohiba.html">Makacs sajtóhiba</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-27999122354973026572012-01-01T18:38:00.001+01:002015-10-26T10:37:34.474+01:00MAKACS SAJTÓHIBA<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i>Helyreigazító közlemény</i></div>
<div class="MsoNormal">
Lapunk keddi számában hírt adtunk arról, hogy a svéd tudományos akadémia díszdoktorrá avatott egy magyar tudóst - akit - őszinte sajnálatunkra - „dr. Pálpéter Péter Pál” néven említettünk. Ráadásul nemcsak a szövegben, hanem a tudósítás címében is hibásan közöltük a Pálpéter Péter Pál nevet.</div>
<div class="MsoNormal">
A jeles magyar tudós neve helyesen: doktor Pálpéter Péter Pál.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5pt;">
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/jelenseg.html">Jelenség</a></div>
<div class="MsoNormal">
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/legmereszebb-almaink-is-megvalosithatok.html">Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók!</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-53760162280676482442012-01-01T18:37:00.025+01:002015-10-26T10:38:18.692+01:00LEGMERÉSZEBB ÁLMAINK IS MEGVALÓSÍTHATÓK!<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Kedves Feri, az a harmadik kutya nem húz.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Sajnos, egy kissé rövid az ostorom.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Sőt, úgy veszem észre, mintha bicegne is egy kicsit.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Hogyne bicegne, mikor csak három lába van!</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Jé, tényleg... Nem kár egy nyomorék állatot kocsi elé fogni?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Nézze meg jobban, Ilonka. Mind a tizenkét kutyám háromlábú.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Jaj, szegények!</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Inkább engem sajnáljon, Ilonkám! Az összes sintéreket végigjártam, amíg sikerült összeszednem tizenkét háromlábú kutyát.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Lehet, hogy nem értek hozzá, de az ember azt hinné, hogy egy normális kutya jobban és kitartóbban húz.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Ezt nem vitatom. Én azonban vérbeli városlakó vagyok. Mit kezdjek tizenkét négylábú kutyával?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Csak nem fél tőlük, Feri?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Én a szúnyogcsípéstől is félek. A természet erőivel csínján kell bánni. Mondjuk, hogy ezek a kutyák négylábúak. Mondjuk, hogy megbolondulnak valamitől. Mondjuk, hogy kitépik a gyeplőt a kezemből... Jobb erre nem is gondolni, Ilonkám!</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Akkor se értem. Ha fél a kutyáktól, akkor miért velük húzatja az autóját?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Mert rosszul vezetek.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Azt meg lehet tanulni.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Félig-meddig, Ilonkám... Az ember és az autó nem egyenrangú fél.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Nézzen körül! Egyetlen kutyavontatású autót se lehet látni!</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Elég baj az! Pedig az ember, sajnos, már nem bírja utolérni a technikát. Használni használja, valójában azonban retteg tőle.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Én nem félek az autótól.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Csakhogy ez a Simca óránként százötven kilométert tud megtenni...</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Ne fájdítsa a szívem, Feri... Imádom a rohanást!</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Maga egy kissé telhetetlen. Tíz napja indultunk el Pestről, és nézze, már Siófokon vagyunk.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Tizenkét kutyával ez nem is olyan nagy teljesítmény.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Hát persze hogy nem. Csakhogy én már Pesten behúztam a kéziféket.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Nem túl óvatos maga egy kicsit?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Pontosan ez az a tempó, amelyre teremtve vagyunk.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Látja, mennyi ember? És mindenki minket bámul.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Irigykednek.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Egészen ki van dülledve a szemük.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Mert látják, hogy legszebb álmaink is megvalósíthatók.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/makacs-sajtohiba.html">Makacs sajtóhiba</a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/informacio.html">Információ</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-42650450106826356782012-01-01T18:37:00.024+01:002015-10-26T10:38:28.974+01:00INFORMÁCIÓ<div class="MsoNormal">
Tizennégy éve ül a kapubejáratban, egy kis tolóablak előtt. Mindössze kétfélét kérdeznek tőle.</div>
<div class="MsoNormal">
- Merre vannak a Montex irodái?</div>
<div class="MsoNormal">
Erre így válaszol:</div>
<div class="MsoNormal">
- Az első emeleten, balra.</div>
<div class="MsoNormal">
A második kérdés így szól:</div>
<div class="MsoNormal">
- Hol található a Ruggyanta Hulladék Feldolgozó?</div>
<div class="MsoNormal">
Amire ő így felel:</div>
<div class="MsoNormal">
- Második emelet, jobbra a második ajtó.</div>
<div class="MsoNormal">
Tizennégy év óta még sohasem tévedett, mindenki megkapta a kellő útbaigazítást. Egyszer történt csak, hogy ablakához odaállt egy hölgy, és föltette a szokásos kérdések egyikét:</div>
<div class="MsoNormal">
- Kérem szépen, merre van a Montex?</div>
<div class="MsoNormal">
Erre ő kivételesen elnézett a messzeségbe, aztán így szólt:</div>
<div class="MsoNormal">
- Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe.</div>
<div class="MsoNormal">
A hölgy panaszt tett. A panaszt kivizsgálták, megvitatták, aztán elejtették.</div>
<div class="MsoNormal">
Tényleg, nem olyan nagy eset.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5pt;">
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/legmereszebb-almaink-is-megvalosithatok.html">Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók!</a></div>
<div class="MsoNormal">
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/uveghalal.html">Üveghalál</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-30331793538871639582012-01-01T18:37:00.023+01:002015-10-26T10:38:39.355+01:00ÜVEGHALÁL<div class="MsoNormal">
Délután ötkor halkan zihálni kezdett, de senki sem vette észre. A családot a vendégvárás izgalma tartotta fogva.</div>
<div class="MsoNormal">
A zihálás erősbödött, később hörgő hangokkal elegyedett. Most se figyelt rá senki, habár az idegek már jelezték, hogy valamilyen rendhagyó hangforrás működik a lakásban. Csakhogy van bennünk egy olyan jelzőrendszer is, mely mindent letompít, hogy késleltesse a rosszat. Amióta ösztöneink elzsibbadtak, csak a közvetlen veszélyre riadunk fel. Míg testet nem ér, nincs semmi különbség egy kiköpött cseresznyemag és egy kilőtt puskagolyó között.</div>
<div class="MsoNormal">
A hörgések sűrűbbek lettek, aztán elcsitultak. De éppen akkor, ebben a baljóslatú csöndben, megszólalt egy buggyanó hang, mint amikor megpattan egy ér, s a tüdőből habos vér tódul a szájba. Mind összeszaladtak. Olga mama lassan letette a majonézt, és azt mondta:</div>
<div class="MsoNormal">
- Istenem.</div>
<div class="MsoNormal">
Márti azt mondta:</div>
<div class="MsoNormal">
- Én nem tehetek róla, anyu, kérem.</div>
<div class="MsoNormal">
Olga mama azt mondta:</div>
<div class="MsoNormal">
- Mert sohasem arra figyelsz, amit csinálsz.</div>
<div class="MsoNormal">
A nagymamóka közbeszólt:</div>
<div class="MsoNormal">
- Ne veszekedjetek, mert bezár a csemegebolt.</div>
<div class="MsoNormal">
Csakugyan, valakinek le kellett volna menni és kicserélni a szódásüveget. De nem bírtak mozdulni. Álltak és néztek, mert nincs lenyűgözőbb, mint a szenvedés.</div>
<div class="MsoNormal">
Az üveg belsejében pezsgett a víz; a pezsgés megremegtette testét. Száján buborékok buggyantak ki, elpattantak, lefolytak az oldalán. Néma volt, de lehet, hogy szenvedett; ebből a zárt rendszerből nem tudtak kiszökni a hangok. Egy idő múlva kipezsgett a szénsav, a víz föltisztult, az üveg elcsendesült. Nem szállt föl belőle egyetlen buborék sem. Olga mama fölébe hajolt, és hallgatózott, az üveg azonban nem adott többé életjelet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Istenem, mi lesz velünk? - kérdezte a nagymamóka. Senki se válaszolt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/informacio.html">Információ</a></div>
<div class="MsoNormal">
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/magyar-panteon.html">Magyar Panteon</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-83977414650056081312012-01-01T18:37:00.022+01:002015-10-26T10:38:55.818+01:00MAGYAR PANTEON<div class="MsoNormal">
- Benne volt az újságokban, hogy két hétig zárva tartunk - mondta a múzeum portása a telefonba. - A Szabadságharc Ereklyéi már becsukott, a Liszt Ferenc Szerelmeihez viszont még csak most gyűjtjük az anyagot.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hát mit csináljak velük? Ez volt a délutáni program.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tessék őket elvinni a Szépművészetibe.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ott már voltunk. És gondolja meg: ezek vidékiek, és tizenöt éves lányok. Nekik még többet mondanak a tárgyak, mint a világ legszebb festményei!</div>
<div class="MsoNormal">
- Hát honnan varázsoljak ide egy kiállítást? - kérdezte a portás. - Ráadásul teljesen egyedül vagyok.</div>
<div class="MsoNormal">
A tanárnő hangja oly csalódottan szólt, hogy a portás egy kis gondolkodási időt kért, s aztán kijelentette, hogy délutánra megpróbál összekaparni egy kis anyagot, ami persze nagyon szegényes és hevenyészett lesz. Katalógus híján be kell érniök az ő kalauzolásával.</div>
<div class="MsoNormal">
Az előcsarnokban csak egy gépírásos cédula volt kiragasztva: <i>Hubauer Sándor Emlékkiállítás.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Az első teremben idősebb Hubauer Sándor bajonettje volt kiállítva, melyet az első világháborúból hozott haza, de ez nem nagyon érdekelte a lányokat. Idősebb Hubauer Sándorné született Süle Mária imakönyvébe is csak épp belepillantottak, pedig ennek az volt az érdekessége, hogy tele volt írva ételreceptekkel. De a következő tárló, melyben már maga Hubauer Sándor volt látható, nyolchónapos korában, anyaszült pucéran, hason fekve, annál nagyobb sikert aratott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jaj, de cukor - sóhajtotta egy lány, akiben már megszólalt a leendő anya.</div>
<div class="MsoNormal">
És ott volt a kis Hubauer ütött-kopott pléhvödre, lapátkája, talicskája. Egy tejfoga. Himlőoltási bizonyítványa. Egy kis, üvege vesztett szemüvege. (Mint ismeretes, Hubauer Sándor tizenöt éves koráig rövidlátó volt, de ez utóbb elmúlt.)</div>
<div class="MsoNormal">
- Ti is, lányok - jegyezte meg a tanárnő -, járjatok el pontosan az időszakos szemorvosi vizsgálatra.</div>
<div class="MsoNormal">
A következő vitrinben ütött-kopott notesz.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hubauer Sándor kora ifjúságától kezdve fillérre följegyezte minden kiadását... Ez pedig egy hímzőgép.</div>
<div class="MsoNormal">
A lányok megcsodálták, pedig csak egy régi típusú, lábhajtásos, Omag gyártmányú hímzőgép volt, nyolcmilliméteres kilengéssel, amelyen - miközben Hubauer hiába küzdött nagyra törő tervei valóra váltásáért - hitvese reggeltől estig dolgozott... Csak e rosszul fizetett munkával, nyolcmilliméteres monogramhímzéssel tudta előkaparni családjának a mindennapit... Áldott emlékű hímzőgép! Nélküle Hubauer sovány portási fizetségéből hogy is tudott volna egy négytagú család kijönni?</div>
<div class="MsoNormal">
- És milyen természetűek voltak azok a nagyra törő tervek? - érdeklődött az egyik tájékozatlan diáklány.</div>
<div class="MsoNormal">
- Sokfélék - mondta a portás. - Az áttekinthetőség kedvéért három csoportba osztjuk őket: gazdasági, politikai és tudományos természetű elgondolásokra.</div>
<div class="MsoNormal">
Sajnos, az idő rövidsége miatt e sokféleségből épp csak mutatóba sikerült valamit összeszedni. Hubauer tudományos munkássága még feldolgozásra vár: annyi bizonyos, hogy a holdrakéta gondolata (az oroszokat messze megelőzve) megfordult a fejében, nemkülönben a napenergia felhasználása. (Ő óriási méretű sztaniolzacskókra gondolt, melyekben a nap energiája, valahogy úgy, mint a sült gesztenye melege, elraktározható.) Ami Hubauer politikai nézeteit illeti, ezekről írásbeli feljegyzés alig maradt fenn, a baráti beszélgetések pedig részben feledésbe merültek.</div>
<div class="MsoNormal">
- Milyen kár! És miben álltak ezek a nézetek? - kérdezte a tanárnő. Rá kellett szólnia a lányokra, mert fecsegni kezdtek.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mint ismeretes, Hubauer bátor békeharcos volt. Egyszer, felesége legnagyobb rémületére, öklét rázta a bevonuló német csapatok felé. A katonaságtól megszökött, és hamis papírokkal <span style="letter-spacing: -.2pt;">bujkált: a hetes vitrinben látható „Nyílt parancs” is ilyen ügyes hamisítvány, az aláírás Hubauer</span>nétől származik. Vakmerősége hajmeresztő volt; a háború vége felé, hamis papírokkal a zsebében, egy vendéglő kerthelyiségében, mely a detektívek megfigyelése alatt állt, fennhangon kijelentette: „Hitler napjai meg vannak számlálva!” A szomszéd asztaltól oda is néztek.</div>
<div class="MsoNormal">
- Detektívek? - érdeklődött egy lány.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szerencsére csupa ismerősök. De Hubauer olyan ember volt, aki ugyanezt mondja akkor is, ha detektívek hallják.</div>
<div class="MsoNormal">
A lányok megborzongtak. Aztán továbbsereglettek a következő tárlóhoz, melyben egy kis játék mozdony állt.</div>
<div class="MsoNormal">
- A „Hazádnak rendületlenül” kombinált spórkassza - magyarázta a portás egy fájó mosollyal, ami annak szólt, hogy egy nagyra törő szellem merész terveiből mindössze egy ilyen ujjgyakorlat maradt fenn, melyet ő maga is csak szeszélynek szánt. És még emellett is ott látható a Szabadalmi Hivatal elutasító végzése!</div>
<div class="MsoNormal">
- Mit jelent az, hogy „kombinált”? - érdeklődött a tanárnő.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha pénzt dobnak bele, a szerkezet azt énekli: „Hazádnak rendületlenül!”</div>
<div class="MsoNormal">
Egy lány pénzt dobott be a mozdonyba. Vártak, de nem hallottak semmit.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem működik - mondta a portás.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mindegy - magyarázta a tanárnő. - Ez a találmány nemcsak takarékosságra, hanem hazafias gondolkodásra is nevel.</div>
<div class="MsoNormal">
- És sohasem akadt neki pártfogója? - kérdezte egy lány.</div>
<div class="MsoNormal">
- Soha. Magányosan, meg nem értve öregedett meg.</div>
<div class="MsoNormal">
- Egyetlen terve se valósult meg?</div>
<div class="MsoNormal">
- Ebben az országban? - legyintett a portás. - Nálunk így múlik el egy emberi élet.</div>
<div class="MsoNormal">
Mindenki hallgatott. Meglegyintette őket a nemzeti tragédia szele.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez pedig: Gagarin őrnagy! - mutatott egy színes képre a portás.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ismerték egymást?</div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnos, nem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Kinek a hibájából?</div>
<div class="MsoNormal">
- A találkozás nem jött létre - mondta kitérően a portás. Már csak egy vitrin volt hátra.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez az a Dolgozó Hetijegy, mellyel munkába járt... Hubauer Sándor szerényen és visszavonultan élt, nem kért, nem is várt kiváltságokat. Reggelije: fél liter tej, tíz deka parizer, kenyér.</div>
<div class="MsoNormal">
Körüljárták a tejet, parizert, kenyeret. Volt, akinek könnybe lábadt a szeme.</div>
<div class="MsoNormal">
Elköszöntek, sorba álltak, kivonultak. Egy hét múlva dolgozatot írtak: „Mit láttam a budapesti tanulmányi kiránduláson?” Az ifjúságot csak látványos dolgok lelkesítik; oldalakat írtak a Mátyás-templomról, egy önkiszolgáló büféről, az Országzászlóról... A Hubauer Sándor Emlékkiállításról alig valamit. Ilyenek ezek a mai fiatalok.</div>
<div class="MsoNormal">
De nem baj. Majd egyszer. Majd húsz, harminc év múlva. Majd negyven év múlva. Akkor majd eszükbe jut Hubauer!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5pt;">
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/uveghalal.html">Üveghalál</a></div>
<div class="MsoNormal">
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/in-memoriam-dr-k-h-g.html">In memoriam Dr. K. H. G.</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-11235405248005043522012-01-01T18:37:00.021+01:002015-10-26T10:39:16.814+01:00IN MEMORIAM DR. K. H. G.<div class="MsoNormal">
- <i>Hölderlin ist ihnen unbekannt?</i> -<i> </i>kérdezte dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ki volt az? - kérdezte a német őr.</div>
<div class="MsoNormal">
- Aki a<i> Hyperion</i>-t<i> </i>írta - magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. - A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?</div>
<div class="MsoNormal">
- Kik ezek? - kérdezte az őr.</div>
<div class="MsoNormal">
- Költők - mondta dr. K. H. G. - Schiller nevét sem ismeri?</div>
<div class="MsoNormal">
- De ismerem - mondta a német őr.</div>
<div class="MsoNormal">
- És Rilkét?</div>
<div class="MsoNormal">
- Őt is - mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K. H. G.-t.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5pt;">
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/magyar-panteon.html">Üveghalál</a></div>
<div class="MsoNormal">
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/mit-mond-hangszoro.html">Mit mond a hangszóró?</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-58164065885398179302012-01-01T18:37:00.020+01:002015-10-26T10:39:39.949+01:00MIT MOND A HANGSZÓRÓ?<div class="MsoNormal">
A szekrényes öltözőnek mind a négy fala, a padlótól a mennyezetig csupa szekrény. Mind ugyanarra a kulcsra nyílnak. A kulccsal a kabinos jön-megy; bezár, ha valaki úszóruhára vetkezett, kinyit, ha öltözni kíván. Harmincöt éve jön s megy e szekrények előtt, behunyt szemmel is megtalálja akármelyiket.</div>
<div class="MsoNormal">
Néha alig van vendég, akkor ül, pihen, s a hangszórókon közvetített rádióműsort hallgatja. Máskor váratlanul összeszaladnak az érkezők és a hazakészülők. Ezt ő úgy hívja: torlódás. Ilyenkor alig győzi a munkát. E torlódásokat leszámítva a kabinosság nem tartogat meglepetéseket a kabinosnak. Egyszerű, kényelmes, de azért nehéz munka ez. Az a nehéz munka, amihez nem okvetlenül kell embernek lennünk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szép kis torlódás volt itt az előbb - jegyzi meg.</div>
<div class="MsoNormal">
- Figyeltem magát, Schuller úr. Úgyszólván senkit se várakoztatott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt is ki lehet tapasztalni, kérem. Ámbár van itt néhány velem egyidős kabinos, aki ilyen rumliban elveszti a fejét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azt akarja mondani, hogy a tapasztalat nem minden?</div>
<div class="MsoNormal">
- Bizonyos esetekben nem. Szerintem a kabinossághoz némi rátermettség is kell.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt maga jobban tudja, Schuller úr.</div>
<div class="MsoNormal">
- Sőt, kérem. Továbbmegyek. Még a rátermettség is kevés. Hogy az ember a legnagyobb torlódásban se veszítse el a fejét, ahhoz speciális adottságokra van szükség.</div>
<div class="MsoNormal">
- Milyen adottságokra céloz, Schuller úr?</div>
<div class="MsoNormal">
- Lélekjelenlét, öblös hang, erélyes, sőt, ha kell: erőszakos fellépés... Persze, ilyen méretű közbelépésre csak ritkán nyílik lehetőség.</div>
<div class="MsoNormal">
- Remélem, Schuller úrnak már nyílt rá lehetősége.</div>
<div class="MsoNormal">
- Összesen egyszer volt itt akkora torlódás, hogy ha nem én vagyok szolgálatban, akkor összetaposták volna egymást a vendégek.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mikor történt ez?</div>
<div class="MsoNormal">
- Amikor a hangszórókon bemondták a hadüzenetet. Ráadásul gyönyörűen sütött a nap, és zsúfolásig volt az uszoda.</div>
<div class="MsoNormal">
Az öltöző ablakán besüt a nap. Ma is gyönyörű az idő, ma is zsúfolt az uszoda, ma is szól a hangszóró, mondja a híreket.</div>
<div class="MsoNormal">
Schuller úr az ablakhoz lép. Fülel. Kérdőn nézek rá.</div>
<div class="MsoNormal">
- Semmi - legyint. - Valahol Bengáliában.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/in-memoriam-dr-k-h-g.html">In Memoriam Dr. K. H. G.</a></div>
<div class="MsoNormal">
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/torzsvendeg.html">A törzsvendég</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-40975912835612521682012-01-01T18:37:00.019+01:002015-10-26T10:39:48.041+01:00A TÖRZSVENDÉG<div class="MsoNormal">
- Ne haragudjon a kedves vendég, hogy ma nem tudom fölolvasni az étlapot, de tessék körülnézni, most van a csúcsforgalom, ilyenkor azt se tudom, hol áll a fejem. Viszont, ha már véletlenül egy asztalhoz ültek, talán a fiatalurat megkérjük, hogy amíg kihozom neki a bécsi szeletet, olvassa föl a nénikének az étlapot, kivéve a leveseket, mert azokra nem kíváncsi.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tessék, kérem. Halak. Van rántott ponty. Ponty roston, burgonyasalátával.</div>
<div class="MsoNormal">
- Az igazat megvallva, nem vagyok halpárti, bár ennek a helynek az a híre, hogy nem tógazdasági pontyot vesznek, hanem folyamit. Különben is, mindenki dicséri az itteni konyhát, én csak azt nem bírom bennük, hogy kézzel írják az étlapot.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor ne is folytassam a halakat?</div>
<div class="MsoNormal">
- Félreértett. Nekem nem a halak ellen van kifogásom, hanem a kézzel írott étlap ellen, mert azt nehezemre esik elolvasni, pláne itt, ahol ráadásul valami rosszfajta indigót használnak, amitől még el is van kenődve az írás.</div>
<div class="MsoNormal">
- Van kétféle halászlé. Szálka nélküli és nem szálka nélküli. Megrendeljem valamelyiket?</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi jut eszébe? És miért kiabál? Mert a kiabálást, azt nagyon nem szeretem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azt hittem, a hallása sincs rendben a néninek. Akkor mondom a húsféléket. Borsos tokány. Krokett, idei zöldborsófőzelékkel.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nincs a fülemmel semmi baj, még látni is elég jól látok, csak a kézzel írott étlappal nem boldogulok. Viszont az én nyugdíjamból nem telik elegáns ruhákra, márpedig a jobbfajta vendéglőkből, ahol géppel írják az étlapot, kinézik az ilyen kopott ruhás vendégeket.</div>
<div class="MsoNormal">
- Marhaszelet vadmártással. Mondjam talán az árakat is? Tizenkettő húsz.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem érdekelnek az árak, pedig a nyugdíjam felét kénytelen voltam öt hónapra elzálogosítani, amikor egyszer úgy nekirántottam a térdemnek az asztalfiókot, hogy három porcogó gyulladásba jött. Az a nő különben, akitől az előleget kaptam, most perel.</div>
<div class="MsoNormal">
- Még egy csomó húsétel van hátra, de így sose jutunk a végire.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nézze csak meg, van-e szűzérméjük, mert az hetek óta nem szerepel az étlapon, de nemcsak itt, hanem az egész kerületben.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hát most van. Szűzérmék tört burgonyával. Megrendelhetem?</div>
<div class="MsoNormal">
- Dehogy rendelheti! Egyébként nem szeretném, ha félremagyarázná, amit az előbb a jobbfajta vendéglőkről mondtam. Én azokba egy csöppet sem kívánkozom, mert ezekben a szerény kifőzésekben sokkal nagyobb fantáziával főznek. Itt például még gombás bélszín is szokott lenni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Most is van. Azt hozassak?</div>
<div class="MsoNormal">
- Jaj, dehogy. Szerencsére kifogtam egy jó ügyvédi munkaközösséget, ahol megmagyarázták, hogy se nyugdíjat, se kegydíjat pörrel lefoglalni nem lehet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hát most olvassak, vagy ne olvassak? Savanyú tüdő gombóccal. Vesevelő. Paraj tükörtojással.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én csak azt szeretném tudni, hogy a paraj tükörtojással miért szerepel mindenütt a húsételek között. De látom, már türelmetlen. Még a tésztákat olvassa fel, a sajtok nem érdekelnek.</div>
<div class="MsoNormal">
- Almás lepény. Máglyarakás. Tiroli rétes is volt, de elfogyott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm a fáradozását. Manapság szidni szokás a fiatalokat, hogy közönyösek és érzéketlenek, de én ebből csak annyit vettem észre, hogy majd mindnyájan türelmetlenek. Maga is, fiatalember, nagyon élvezetesen olvasott, de azért érezni lehetett, hogy maga is siet... Még egyszer köszönöm. A viszontlátásra.</div>
<div class="MsoNormal">
- El tetszik menni?... Nézze csak, kisasszony, elment a nénike, pedig az egész étlapot fölolvastam neki.</div>
<div class="MsoNormal">
- A sajtokat is?</div>
<div class="MsoNormal">
- A sajtokat nem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szoktam is szólni, hogy nemcsak a leveseket, hanem a sajtokat se kell neki fölolvasni, de ő mindig csúcsforgalomban jön be, amikor azt se tudom, hol áll a fejem... Tessék a bécsi szelet.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5pt;">
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/mit-mond-hangszoro.html">Mit mond a hangszóró?</a></div>
<div class="MsoNormal">
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/nincs-bocsanat.html">Nincs bocsánat</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-88047104038370793442012-01-01T18:37:00.017+01:002015-10-26T10:40:24.732+01:00NINCS BOCSÁNAT<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
Húsz forintot adtam a két ápolónak, akik hordágyra tették, és levitték a mentőautóba. A klinikán is adtam húszat-húszat a nappalos és az éjszakás nővérnek, és megkértem őket, hogy vigyázzanak rá. Azt mondták, hogy ne féljek semmitől, ők fél óránként be-benéznek hozzá, habár szerencsére nem eszméletlen a beteg. Másnap vasárnap volt, bemehettem hozzá látogatóba. Még mindig eszméletén volt, de már alig beszélt. Csak az ágyszomszédjától tudtam meg, hogy az ápolónők feléje sem néznek, ami nem is csoda, mert kettejükre százhetven beteg jut, s ráadásul az orvosok sem nyúltak hozzá, azzal, hogy majd hétfőn alaposan megnézik. Ez mindig így szokott lenni, mondta a szomszéd, amikor szombat délelőtt hoznak be beteget.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
Kimentem a folyosóra, és kerestem a nővért, de egyiket sem találtam meg a tegnapiak közül. Nagy nehezen előkerítettem a vasárnapi ügyeletes nővért, neki is adtam húsz forintot, és megkértem, hogy nézzen be időnként az apámhoz. Az orvossal is szerettem volna találkozni, mert egy százforintost még odahaza borítékba ragasztottam, de a nővér azt mondta, hogy az orvost transzfúzióra hívták a női kórterembe, bízzam rá, majd ő szól neki. Visszamentem a betegszobába, ahol a szomszéd megnyugtatott, hogy az inspekciós orvos úgysem ér rá kivizsgálni a beteget, tehát nem is baj, hogy nem tudtam átadni a pénzt. Úgyis csak holnap, amikor majd bejönnek az osztályos orvosok, lesz idejük foglalkozni vele.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Nincs valamire szükséged? - kérdeztem.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Köszönöm, nem kell semmi.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Hoztam néhány almát.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Köszönöm, nem vagyok éhes.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
Még egy óra hosszat ültem az ágya szélén. Szerettem volna beszélgetni vele, de már nem volt miről. Egy idő múlva megkérdeztem, nincsenek-e fájdalmai. Azt mondta, nincsenek. Erről sem kérdezősködhettem többet. Egész idő alatt hallgattunk. Nagyon szemérmes és zárkózott volt köztünk a viszony, mindig csak tényekről beszélgettünk egymással, de azok a tények, melyeket tegnap még szóba hozhattunk, mára eltörpültek, és semmivé váltak. Érzelmekről pedig sohasem esett szó miköztünk.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Hát akkor megyek - mondtam később.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Menj csak, fiam - mondta.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Holnap bejövök, és beszélek az orvossal.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Köszönöm - mondta.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Csak reggel jön az osztályos orvos.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Nem olyan sürgős - mondta, s a tekintete az ajtóig kísért. Reggel hétkor fölhívtak, hogy az éjszaka folyamán meghalt. Amikor beléptem a 217-esbe, már másvalaki feküdt a helyén. Az ágyszomszédja megnyugtatott, hogy nem szenvedett semmit, csak sóhajtott egyet, és vége lett. Gyanítottam, hogy a szomszéd talán nem mondott igazat, mert az jutott eszembe, hogy én is ezt mondtam volna az ő helyében, de aztán igyekeztem elhitetni magammal, hogy a szomszéd mégsem csapott be, és csakugyan fájdalom nélkül halt meg apám.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
Nagyon sok formalitást kellett elintézni. A fölvételi irodában odalépett hozzám egy ápolónő, de sem a szombati, sem pedig a tegnapi ügyeletes, hanem egy eddig nem látott nővér, és átadta apám aranyóráját, szemüvegét, pénztárcáját, öngyújtóját és azt a zacskót, amiben az almák voltak. Húsz forintot adtam neki, és tovább diktáltam az adatokat. Ezután egy bőrsapkás férfi lépett hozzám, és ajánlkozott, hogy megmosdatja, megberetválja és felöltözteti a testet. Ő mondta így, hogy a „testet”, amivel bizonyára azt akarta érzékeltetni, a szóban forgó személy nem él ugyan már, de mégsem egészen holttest, amíg mosdatva és öltöztetve nincs.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
Nálam volt még a borítékba ragasztott százforintos. Ezt átnyújtottam neki. Fölszakította, belenézett a borítékba, aztán lekapta fejéről a bőrsapkát, és nem is tette többé föl a jelenlétemben. Azt mondta, hogy nagyon szépen el fog rendezni mindent, csak küldjek be ruhát és tiszta fehérneműt, egészen biztosan meg leszek elégedve. Azt válaszoltam, hogy délután behozom a fehérneműt és egy sötét öltönyt, most azonban szeretnék odamenni hozzá.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Meg akarja nézni a testet? - kérdezte megütődve.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Meg akarom nézni - mondtam.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Jobb lenne aztán - tanácsolta.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Most akarom látni - mondtam. - Nem lehettem mellette, amikor meghalt.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
Vonakodva bár, de elvezetett a hullaházba, egy különálló épületbe a klinikakert közepén. Nagyon erős, ernyőtlen villanyégő világította meg a pincét. Betonlépcsőn kellett lemenni, s a betonpadlón, mindjárt a lépcső tövében, hanyatt feküdt az apám. Lába szétvetve, karja kitárva, ahogy csataképeken festik a hősi halottakat. De őrajta nem volt ruha, csak az egyik orrlyukából állt ki egy kis vatta, egy másik pedig a bal combjához volt hozzátapadva. Úgy látszik, ott kapta az utolsó injekciót.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Most még nem lehet látni semmit - mondta a bőrsapkás mentegetőzve. A jéghideg pincében hajadonfőtt állt mellettem. - De majd akkor tessék megnézni, milyen lesz, ha felöltöztettem.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
Nem szóltam semmit.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Sokáig betegeskedett? - kérdezte később.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Sokáig - mondtam.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Arra gondolok - mondta -, hogy egy kicsit lenyírom a haját. Az nagyon sokat tesz.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Ahogy akarja - mondtam.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Oldalt választva viselte a haját?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
- Oldalt - mondtam.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
Elhallgatott. Én is hallgattam. Már nem mondhattam semmit, és nem is tehettem semmit, és pénzt sem adhattam többé senkinek. Azzal sem tudok jóvátenni semmit, ha elevenen mellétemettetem magam.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/torzsvendeg.html">A törzsvendég</a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/egy-lelkiismeretes-olvaso.html">Egy lelkiismeretes olvasó</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-86009143383106740192012-01-01T18:37:00.015+01:002015-10-26T10:40:33.216+01:00EGY LELKIISMERETES OLVASÓ<div class="MsoNormal">
- Szlávik Mihállyal szeretnék beszélni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Most nem tudom idehívni, de előre megmondom, hogy ha karambolról van szó, mi csak a jövő hónapban tudjuk fogadni a kocsit.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ő keresett engem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Miért nem tetszik szólni, hogy ismerősök? Hát mi baja annak a kocsinak?</div>
<div class="MsoNormal">
- Nincs szó karambolról. Most jöttem haza, és egy cédulára Szlávik Mihály neve volt fölírva meg a telefonszám.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor tessék húsz perc múlva fölhívni, mert az egész lakatosműhely ebédelni van.</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
*</div>
<div class="MsoNormal">
- Szlávik Mihállyal szeretnék beszélni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mindjárt szólok neki.</div>
<div class="MsoNormal">
- Itt Szlávik Mihály.</div>
<div class="MsoNormal">
- Maga hagyta meg nekem a telefonszámát?</div>
<div class="MsoNormal">
- Én voltam bátor, mert szerettem volna megkérdezni valamit.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tessék.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ugye, ön fordította Truman Capote regényét?</div>
<div class="MsoNormal">
- A<i> Más hangok, más szobák</i>-at<i> </i>én fordítottam. Olvasta?</div>
<div class="MsoNormal">
- Olvastam, és nagyon tetszett nekem, de van egy észrevételem. Azt szeretném tudni, hogy ebben a regényben miért beszélnek másképpen a négerek, mint a többi emberek?</div>
<div class="MsoNormal">
- Másképpen beszélnek?</div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy beszélnek, mint a külföldiek. Csak szeretnék tisztán látni, azért kíváncsiskodom.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rémlik valami. Nézze, kérem, én három évvel ezelőtt fordítottam ezt a könyvet, egy kicsit kiment már a fejemből a dolog, de emlékszem például egy néger cselédlányra, akinek vágás van a nyakán. Őrá gondol?</div>
<div class="MsoNormal">
- Őrá is.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hát akkor nyugodjék meg, kérem. Arra ugyanis egészen tisztán emlékszem, hogy ez a lány az eredeti szövegben is törve beszél angolul.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi az, hogy törve?</div>
<div class="MsoNormal">
- Törve, az törve. Vagy nem?</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem egészen. Törve beszélünk egy idegen nyelvet, amelyet nem jól ismerünk. Viszont az anyanyelvét is törve beszélheti valaki, ha például műveletlen vagy iskolázatlan vagy korlátolt. De ez két különböző dolog.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy beszél például az a néger lány?</div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy, beszél, mint egy külföldi, aki nem jól tud angolul. Nos hát, én ezen akadtam fönn, és ezért bátorkodtam telefonálni. Hiszen a négerek ott élnek Amerikában, mindenki angolul beszél körültettük, tehát az anyanyelvük is angol.</div>
<div class="MsoNormal">
- Találkoztam én már néhány cigánnyal is, aki itt él Magyarországon, és mégis legalább olyan törve beszél magyarul, mint egy külföldi.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez így nagyon szépen hangzik, de nem bizonyít semmit. A cigányoknak ugyanis van saját nyelvük, a négereknek viszont nincs.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ebben, belátom, magának igaza van. Nem is tudom, mit mondjak. Szeretném, ha elhinné, hogy nagyon pontos fordító vagyok, egészen a bogarasságig. Azt is bátran elhiheti, hogy az a lány az eredeti szövegben is hibásan beszél angolul. Ráadásul, a lektorok szóról szóra ellenőrzik a fordítást...</div>
<div class="MsoNormal">
- A lektorok is tévedhetnek. Tessék megnézni Hook Finnt! Ha nem tévedek, Karinthy fordította. Mindenesetre, a <i>Huckleberry Finn</i>-ben úgy beszél a néger, mint egy primitív és írástudatlan ember, nem pedig úgy, mint egy külföldi, aki hibásan beszél angolul. Vagy ez fordítói szempontból mellékes?</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez nem mellékes, de a <i>Huckleberry Finn</i>-t<i> </i>nem én fordítottam. Ráadásul, ez egy száz évvel ezelőtti regény.</div>
<div class="MsoNormal">
- Bocsásson meg, de ez csak az én igazamat bizonyítja. Száz év elmúltával a négerek jobban tudhatnak angolul, mint rosszabbul.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azt hiszem, ebben megint magának van igaza.</div>
<div class="MsoNormal">
- Remélem, nem bántottam meg?</div>
<div class="MsoNormal">
- Szó sincs róla. Amit mondott, nagyon is elgondolkoztató.</div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnos, nem tudok angolul, nem nézhettem utána az eredetinek, pedig egy kicsit megütötték a szememet ezek a dialógusok. Csak azért hívtam föl telefonon, mert szeretek mindent tisztán látni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon jól tette, hogy fölhívott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Most be kell fejeznem a beszélgetést, mert a garázsmester kopog az üvegen. Máskülönben nagyon jó volt a fordítás.</div>
<div class="MsoNormal">
- A viszonthallásra.</div>
<div class="MsoNormal">
- Minden jót.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5pt;">
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/nincs-bocsanat.html">Nincs bocsánat</a></div>
<div class="MsoNormal">
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/dal.html">Dal</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-64976832157332758662012-01-01T18:37:00.013+01:002015-10-26T10:40:46.664+01:00DAL<div class="MsoNormal">
Janász Jenőnek hívták a dalszerzőt.</div>
<div class="MsoNormal">
Az orosz áttörés után csapódtunk egymáshoz, mert az ő ütegét szétlőtték, én pedig Nikolajevkán elveszítettem az alakulatomat. Majdnem háromszáz kilométert tettünk meg együtt, néha-néha egy járműre kéredzkedve, a legtöbbször azonban gyalogszerrel, hóban, jégben, állandó ellenséges tűzben, míg csak le nem terítette Bjelgorod határában egy rövid sorozat.</div>
<div class="MsoNormal">
Mindazodáig sejtelmem se volt róla, hogy szerzik a dalt. Ki hitte volna, hogy ilyen könnyedén? Janászból jött a dal, ömlött, fakadt, ahogy forrás buzog a földből. Amit csak látott, amit csak hallott, abban a szempillantásban dallá lett, szöveggel, rímekkel, melódiával. Csak a címet kellett kitalálni hozzá.</div>
<div class="MsoNormal">
Népdal lett abból a bádogbödön gyümölcsízből, melyet egy szétlőtt raktár romjai alól kapartunk ki. És volt ott egy híd, amelyet épp az orrunk előtt robbantottak föl a partizánok. Miközben a hídroncs alatti föltorlott jégen átevickéltünk, Janász Jenő már énekelt:</div>
<div align="left" class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm; text-align: left;">
<i>Elkorhadt a vénfahíd a Tarcalon<br /> Istenem, csak te tudod az én bajom.<br /> Hogy megyek én Annuskámhoz már eztán?<br /> Hogy ússzak át halált hozó zúgóján?</i></div>
<div class="MsoNormal">
Faggattam, hogy csinálja ezt. Azt mondta, nem tudja.</div>
<div class="MsoNormal">
Faggattam, hány dalt szerzett már. Azt se tudta. Talán három-, de lehet, hogy négyezret.</div>
<div class="MsoNormal">
Bjelgorod már odalátszott, amikor lassan eleredt a hó. Legomboltam a sapkám fülvédőjét, de úgy is hallottam Janászt dudorászni:</div>
<div align="left" class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm; text-align: left;">
<i>Lassú pelyhekben hullik a hó<br /> Csilingelve fut az orosz szánkó.<br /> Szállj, szállj, kicsi hópehely...</i></div>
<div class="MsoNormal">
Öt gyors roppanás hallatszott. Vége lett Janásznak, bevégzetlen maradt a dal.</div>
<div class="MsoNormal">
Néha eszembe jut. Megpróbálom folytatni. Töröm a fejem, rímet keresek a hópehelyre. De hiába. Mindnyájan tudunk valamit, és azt senki se képes utánunk csinálni. Ez így van.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/egy-lelkiismeretes-olvaso.html">Egy lelkiismeretes olvasó</a></div>
<div class="MsoNormal">
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/havas-tajban-ket-hagymakupola.html">Havas tájban két hagymakupola</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-67282117241318301172012-01-01T18:37:00.011+01:002015-10-26T10:40:59.671+01:00HAVAS TÁJBAN KÉT HAGYMAKUPOLA<div class="MsoNormal">
Voltaképpen egész Davidovkának ki kellett volna vonulnia, tehát nemcsak a mi zászlóaljunknak, hanem a helybeli lakosoknak is. Ebből azonban nem lett semmi. A mieink közül csak néhány pipogya stréber jött elő, meg a gyengélkedők, az írnokok és a raktárosok, egyszóval, akiknek volt valami féltenivalójuk; negyvenen vagy ötvenen mindössze. Az oroszok közül még ennyien sem. Akit a szolgálatvezető őrmesternek sikerült kikergetnie a házából, az ott lézengett egy darabig a téren, de mihelyt tehette, visszaszökött. Még feltűnőbb, hogy Holló őrnagy, a zászlóaljparancsnok is távol maradt, pedig mostanáig minden kivégzésen megjelent, és nagyon ügyelt a formaságokra. Egy percre kijött a parancsnokság elé, körülnézett a templomtéren, azt mondta, hogy hideg van, és visszament, és többé nem mutatkozott. Így aztán hivatalos részről az orvoson és a szolgálatvezető őrmesteren kívül csak egy német teherautósofőr és egy altiszt volt jelen, Leicával a nyakában. Ők hozták az elítéltet Davidovkára, mert itt kellett rajta végrehajtani a német hadbíróság ítéletét. No és persze hogy itt volt még az az Ecetes nevű hajtó is, aki három liter rumért vállalta, hogy fölakasztja az asszonyt. Ecetes az első liternek már nyakára hágott, és elég bizonytalanul állt a lábán.</div>
<div class="MsoNormal">
Az asszony ott várt a fa alatt, mozdulatlanul, mintha a földhöz fagyott volna a lába. Egy könnye sem volt. Eddig úgy vettük észre, hogy az öregek halnak meg a legkönnyebben. Rémüldöznek ugyan, mintha nem értenék, hogy mi történik velük, de se nem könyörögnek, se nem sírnak, se nem sikoltoznak. Ez az asszony még elég fiatal volt, elég jó külsejű és elég jól öltözött, mégsem szólt egy panaszló szót sem. Csak állt, és égő szemmel nézte azt a kislányt, aki bemászott a teherautó alá, és onnan kukucskált kifelé. Négy- vagy ötéves lehetett. Piszkos és sovány volt, de ő is elég jó ruhákat viselt, egy kis bundamellényt, vattanadrágot, vastag pamutharisnyát és gumikalocsnit. Amikor a fiatalasszony nyakára ráhurkolták a kötelet, üde hangon, mint akit megcsiklandoztak, fölnevetett a teherautó alatt.</div>
<div class="MsoNormal">
Három perccel később az orvos zászlós megállapította, hogy beállott a halál. Hideg szél támadt, mely lassan hintáztatni kezdte a fiatalasszony testét. A lányka kimászott a teherautó alól. Egy ideig szemmel kísérte ezt a lengő mozgást, aztán, mint aki jól elmulatott valamin, de már kezdi sokallani a tréfát, fölkiabált a fára:</div>
<div class="MsoNormal">
- Mama!</div>
<div class="MsoNormal">
Akkor már egyetlen orosz sem volt a templom előtt, s a mieink közül is csak Ecetes Márton hajtó, Bíró Elek szolgálatvezető őrmester, doktor Friedrich Tibor orvos zászlós s egy Koszta <span style="letter-spacing: -.2pt;">István nevű tizedes, civilben az Arany Bika Szálló söntésének csaposa, aki a furunkulusai miatt</span> már többször kérte, hogy utalják be egy hátországi kórházba. Most is úgy állt, hogy észrevétesse az orvossal a nyakán pirosló duzzanatokat. Friedrich doktor azonban elfordult tőle, és belenézett a Leica lencséjébe. A német altiszt intett a kislánynak, hogy menjen ki a képből, de az nem mozdult álló helyéből, hanem tágra nyílt, tündöklő szemmel bámult a Leicába. Talán még sohasem látott fényképezőgépet.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5pt;">
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/dal.html">Dal</a></div>
<div class="MsoNormal">
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/perpetuum-mobile.html">Perpetuum Mobile</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-28878105506056426392012-01-01T18:37:00.009+01:002015-10-26T10:41:14.205+01:00PERPETUUM MOBILE<div class="MsoNormal">
Auspitz azt mesélte, hogy odahaza péksegéd volt a Veress Pálné utcában. Azt mesélte, hogy reggelente csak úgy a hóna alól befalt egy egykilós kenyeret. Akkor kilencvenkét kiló volt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mit gondoltok, most mennyi vagyok?</div>
<div class="MsoNormal">
Ezt nem tudtuk megmondani. Tény, hogy már szükségre se járt ki, ami rossz jel, és csak vizet ivott, ami még rosszabb. Folyton itta a vizet. Nem is szomjazott, csak itta, mint egy lefolyó.</div>
<div class="MsoNormal">
Az se jelent jót, hogy a<i> </i>ruhája tele lett tetűtojással. A tetveket csak úgy lehet féken tartani, ha <span style="letter-spacing: -.2pt;">az ember minden percben öldösi őket; másképp elszaporodnak, és telerakják serkéikkel a ruha</span>varrásokat, főleg a meleg testtájakon. Auspitznak egészen megszürkült a hónalja a tetűtojásoktól. Nem is szóltunk neki. Ilyenkor már nem segít a szó.</div>
<div class="MsoNormal">
Egy éjszaka arra ébredtem, hogy nagyon forgolódik.</div>
<div class="MsoNormal">
Azt kérdeztem:</div>
<div class="MsoNormal">
- Mondd, mit csinálsz, Auspitz?</div>
<div class="MsoNormal">
Azt mondta:</div>
<div class="MsoNormal">
- Eszem.</div>
<div class="MsoNormal">
Azt kérdeztem:</div>
<div class="MsoNormal">
- Mit eszel, Auspitz?</div>
<div class="MsoNormal">
Azt mondta:</div>
<div class="MsoNormal">
- Kérlek szépen, tetűtojást eszem. És, kérlek szépen, tetveket.</div>
<div class="MsoNormal">
Gyufát gyújtottam, de rögtön el is fújtam. Egészen közel volt már a front; cigarettázni is tilos volt éjszaka. Csak annyit láttam, hogy nyugodt az arca, majdnem elégedett. Azt mondtam neki:</div>
<div class="MsoNormal">
- Ne beszélj bolondokat, Auspitz.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hanem megvárjam, amíg kiszívják a véremet? - kérdezte.</div>
<div class="MsoNormal">
Maximum két hétig kell kibírni, magyarázta. Márpedig, ha ő megeszi a tetűt, akkor játszva kibírja ezt a két hetet, mert nem megy veszendőbe semmi. Minden csöpp vére, amit kiszívtak, megint visszajut a szervezetébe; vagyis se nem gyengül, se nem erősödik.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor te föltaláltad a perpetuum mobilét - mondtam. Nem tudta, mi az. Mondtam, amihez nem kell energia.</div>
<div class="MsoNormal">
Ezt sem értette. Miközben a serkéket ette, megmagyaráztam a perpetuum mobilét. Később elaludtunk. Reggel megpróbáltam fölrázni, de már nem volt benne élet.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/havas-tajban-ket-hagymakupola.html">Havas tájban két hagymakupola</a></div>
<div class="MsoNormal">
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/egy-magyar-iro-dedikacioi.html">Egy magyar író dedikáció</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-7119622353907046342012-01-01T18:37:00.007+01:002015-10-26T10:41:26.732+01:00EGY MAGYAR ÍRÓ DEDIKÁCIÓI<div class="MsoNormal">
<span style="letter-spacing: -.2pt;">Most nyílt meg a Tá. Dé. Vé. utca 7. szám alatt a nagy író, Tá. Dé. Vé. Emlékmúzeuma. Jövünk</span>-megyünk a tágas termekben, s elgyönyörködünk e nagy realista hátrahagyott töltőtollainak, kávéfőzőinek és párttagsági könyveinek gyűjteményében. A vitrinekben láthatók barátainak, szerelmeinek ajánlott könyvei is. E dedikációk legszebbjeit adjuk most közzé:</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
<br />
<i>1.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
Mamának és Papának</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
hű gyermekük.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
<br />
<i>2.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
Ellának.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
<br />
<i>3.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
Bellának.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
<br />
<i>4.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
Karolinának.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
<br />
<i>5.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
Linának.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
<br />
<i>6.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
Cucusnak.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
<br />
<i>7.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
Mucusnak.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
<br />
<i>8.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
Hamara Kristóf min. tanácsosnak, hazafias hódolattal</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
lófő Tá. Dé. Vé.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
<br />
<i>9.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
Biatorbágyi Blumfeld Móricnak, a nagy humanistának, a Hungária Első Gumi vezérigazgatójának, az írók bőkezű istápjának.</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt; text-align: right;">
Tá. Deutsch Vé.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
<br />
<i>10.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
Hamara Kristófnénak, a közép-rodéziai misszió Védnökasszonyának a megváltásra váró</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt; text-align: right;">
Tá. Dé. Vé.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
<br />
<i>11.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5.0pt;">
Ostorovics Kornélnak, a nagyszerű kritikusnak, a <i>Goebbels prózája </i>c.<i> </i>esszé szerzőjének!</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
Tá. Dé. Vé.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<i>12.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Gró Etelnek</div>
<div class="MsoNormal">
tisztelő Tá. Dé. Vé-je,</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Etelnek</div>
<div class="MsoNormal">
Tá.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Etusnak, forró felgondolásokkal</div>
<div class="MsoNormal">
Décske Vécske</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Nyuszi! Máskor ne harapj!</div>
<div class="MsoNormal">
Nyuszkó.</div>
<div class="MsoNormal">
(utóbbi kiradírozva, helyébe tintával beírva:)</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<i>13.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Dr. Berény Aladárnak a zseniális válóperért.</div>
<div class="MsoNormal">
<i><br /> 14.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Trenka Tivadar vezérőrnagy, hadosztályparancsnok úrnak. Innen a távolból súlyos vastagbélfekélyemmel köszöntöm a Moszkva kapuit döngető hadosztály tiszti és altiszti karát, tiszteseit és legénységét.</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
Tá. Dé. Vé. karp. őrmester</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<i>15.</i></div>
<div align="left" class="MsoNormal" style="text-align: left;">
Hamara Kristófné elvtársnőnek,<br />
VI. ker. Igazoló Bizottság</div>
<div class="MsoNormal">
Barátság! Tá. Dé. Vé.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<i>16.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Ostorovits Kornélnak, <i>Az elhajlás jelei Kautsky ifjúkori műveiben </i>szerzőjének</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<i>17.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Blumfeld Móric bácsinak (Állatkert)</div>
<div class="MsoNormal">
a szép vizslakölykökért - Tá. Dé. Vé.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<i>18.</i></div>
<div align="left" class="MsoNormal" style="text-align: left;">
Hamara Kristófnak<br />
Kanadai Magyar Nemzetőr</div>
<div class="MsoNormal">
Üdv! Tá. Dé.Vé.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<i>19.</i></div>
<div align="left" class="MsoNormal" style="text-align: left;">
Hamara Kristófnénak<br />
Belvárosi Kutyafürdő</div>
<div class="MsoNormal">
Vizslám nevében Tá. Dé. Vé.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<i>20.</i></div>
<div align="left" class="MsoNormal" style="text-align: left;">
Ostorovits Kornélnak,<br />
a <i>Némely igekötő helytelen használata Sztálin prózájában </i>bátor szerzőjének.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<i>21.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Nyuszikám, te vagy az igazi! Meg tudsz bocsátani Nyuszkónak?</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<i>22.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Dr. Hajmási Péternek, a nagy urológusnak, hálás betege.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<i>23.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Dr. Hajmási Pálnak, a nagy kardiológusnak, hálás betege.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<i>24.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Ostorovits Kornélnak.</div>
<div class="MsoNormal">
Férjem posztumusz könyvét önnek ajánlom, amiért búcsúbeszédében oly szépen kidomborította meg nem alkuvó jellemét és ebből fakadó keserű üldöztetéseit.</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
Tá. Dé. Vé.-né szül. Gró Etel</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
*</div>
<div class="MsoNormal">
(Fenti gyűjtemény korántsem teljes. Még számos Tá. Dé. Vé. dedikáció rejtőzik közkönyvtárakban és magánszemélyeknél. Felkérem az olvasót, ha ilyenekről tud, értesítse a Tá. Dé. Vé. Emlékmúzeumot.)</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5pt;">
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/perpetuum-mobile.html">Perpetuum Mobile</a></div>
<div class="MsoNormal">
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/az-oltozoben.html">Az öltözőben</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-31243662269807465272012-01-01T18:37:00.005+01:002015-10-26T10:41:49.555+01:00AZ ÖLTÖZŐBEN<div class="MsoNormal">
- Mind vannak jól - mondta tört magyarsággal a tenorista. - Nemcsak vannak jól, hanem direkt nagyon jól. És küldenek sok üdvözlet, és küldenek sok puszi.</div>
<div class="MsoNormal">
- Na, hála istennek - mondta a nagyapa.</div>
<div class="MsoNormal">
- Na, hála istennek - mondta a nagymama.</div>
<div class="MsoNormal">
- És az én Annuskám? Nem nagyon sovány?</div>
<div class="MsoNormal">
- Sem nem nagyon sovány, sem nem nagyon kövér - mondta a tenorista -, hanem éppen jó.</div>
<div class="MsoNormal">
- És egészséges? - kérdezte a nagymama.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon egészséges - mondta a tenorista.</div>
<div class="MsoNormal">
- Csak amikor nálam járt, fájt kicsit a feje, mert Genovából jöttek Milánóba, és utaztak egész éjszaka. Vagy éjszak?</div>
<div class="MsoNormal">
- Szegénykém - sóhajtott a nagypapa. - Úgy kell mondani: éjszaka.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem éjszak? - kérdezte a tenorista.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem - mondta a nagypapa. - Az egészen más.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ne tanítsd a művész urat - mondta a nagymama. - És az én kis csillagomat? Őt is tetszett látni?</div>
<div class="MsoNormal">
- Nemcsak láttam, hanem direkt nagyon jól láttam - mondta a tenorista, miközben az öltöztetőnő ráadta a keményített csipkegallért. - A kedves lányok föltette a kisbabát az asztalomra, és kicsomagolta a pólyát, és kérte, hogy a husikáját jól csipkedjem meg.</div>
<div class="MsoNormal">
- És meg tetszett őt csipkedni? - kérdezte a nagymama. </div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon is - mondta a tenorista. </div>
<div class="MsoNormal">
- Hol? - kérdezte a nagymama. </div>
<div class="MsoNormal">
- A combocskáján.</div>
<div class="MsoNormal">
- Máshol nem? - kérdezte a nagymama. </div>
<div class="MsoNormal">
- És még a karocskáján.</div>
<div class="MsoNormal">
- És még? - kérdezte a nagymama.</div>
<div class="MsoNormal">
- És még a kicsi popsikáján.</div>
<div class="MsoNormal">
- Édes jó istenem - sóhajtott a nagymama, és elnézett a messzeségbe.</div>
<div class="MsoNormal">
A nagypapa halkan köhögni kezdett, s a padlót nézte. Az öltöztető kardot kötött a tenoristára, és az övébe beledugott két pisztolyt.</div>
<div class="MsoNormal">
- És aztán mi történt? - kérdezte a nagymama.</div>
<div class="MsoNormal">
A tenorista gondolkozott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Aztán a kedves lányok bepólyálta a kisbabát, és hazautazott Genovába. Úgy mondjam, lányok, vagy úgy mondjam, lányuk?</div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy kell mondani: lányuk - mondta a nagypapa.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem lányok? - kérdezte a tenorista.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem - mondta nagypapa. - Az mást jelent.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ne tanítsd már a művész urat - szólt rá a nagymama. - Inkább köszönnéd meg, hogy ilyen jó hozzánk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én ma is magyarnak érzem magamat - mondta a tenorista. - Csak kicsit elfelejtettem magyarul.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon is szépen tetszik magyarul beszélni - mondta a nagymama. - Csak még azt tessék nekem elmondani, hogy milyen is az én kis csillagom.</div>
<div class="MsoNormal">
A tenorista gondolkozott. Az öltöztetőnő már kezében tartotta a parókát, de várt. A nagymama is várt, és a nagypapa is várt. A tenorista még mindig gondolkozott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szép - mondta a végén.</div>
<div class="MsoNormal">
- És milyen a szeme?</div>
<div class="MsoNormal">
- Az is szép - mondta a tenorista.</div>
<div class="MsoNormal">
- És milyen a haja?</div>
<div class="MsoNormal">
- Az is szép - mondta a tenorista.</div>
<div class="MsoNormal">
- És milyen a pofikája?</div>
<div class="MsoNormal">
- Szép - mondta a tenorista. - Szintén szép.</div>
<div class="MsoNormal">
- Édes jó istenem - sóhajtotta a nagymama, és megint elnézett a messzeségbe.</div>
<div class="MsoNormal">
Megszólalt a csengő. A tenorista fejébe nyomta szőke parókáját, elbúcsúzott vendégeitől, és nagy kardcsörtetve, sarkantyúpengetve kisietett az öltözőből. A nagymama utánaindult, mintha még kérdezni akarna valamit, de aztán visszatért az urához, aki a padlót nézte és köhögött.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/egy-magyar-iro-dedikacioi.html">Egy magyar író dedikáció</a></div>
<div class="MsoNormal">
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/korrajz.html">Korrajz</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-79586374617042917592012-01-01T18:37:00.003+01:002015-10-26T10:41:58.417+01:00KORRAJZ<div class="MsoNormal">
B. néni már elmúlt hatvanéves.</div>
<div class="MsoNormal">
Fia és menye tíz évvel ezelőtt kimentek Kanadába; alig-alig írnak, mindössze kétszer küldtek csomagot.</div>
<div class="MsoNormal">
Ruhái kopottasok, rég kimentek a divatból, ő maga formátlanná hízott. Mégis, minden délután kiszépíti magát, s egy szőre vesztett kékróka belépőben, magas szárú, kiferdült, fűzős cipőben egy félórácskát föl s alá sétál a város legelőkelőbb szállodája előtt.</div>
<div class="MsoNormal">
Mihelyt kilép egy magányos külföldi férfi, rámosolyog, és elég hangosan - mert közel azért nem merészkedik a kapuhoz - odakiált neki:</div>
<div class="MsoNormal">
- <i>Nur drei Dollar!</i></div>
<div class="MsoNormal">
Riszáló járása, kiáltozása meglehetősen zavarón hat egy előkelő szálloda kapuja előtt, de az erre illetékesek - a portás, valamelyik rendőr vagy a járókelők - mégse mernek rászólni.</div>
<div class="MsoNormal">
Azt hiszik, valami közület.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5pt;">
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/az-oltozoben.html">Az öltözőben</a></div>
<div class="MsoNormal">
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/jellemproba.html">Jellempróba</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-44849223147298748652012-01-01T18:37:00.001+01:002015-10-26T10:42:09.479+01:00JELLEMPRÓBA<div class="MsoNormal">
A kerekes kútnál szálltam ki az autóból, mert onnan már csak száz lépés volt a gyárkapu. A gyárat hegyek vették körül, a hegyeken szőlők, erdők, irtások; az irtásokon magasfeszültségű távvezeték.</div>
<div class="MsoNormal">
Vidéken a gyárat is kutya őrzi, mint a krumpliföldeket. Láttomra azonnal dühbe gurult a kutya, habzó szájjal, kivicsorgó fogakkal, vonítva rohant ki a kapus fülkéjéből. Félúton megállt, és fejét félrebillentve, kiszemelte azt a helyet, ahol majd belém harap.</div>
<div class="MsoNormal">
Engem puli már megharapott, méghozzá barátom pulija, tiszta faj. Megálltam, és mérlegeltem, vajon hogy harap egy idegen puli, egy ilyen korcs, keverék fajzat, melynek csak kisebbik fele puli: a nagyobbik vérszomj, sértődöttség, álnokság és üldözési vágy. Néztem a pulit, s meghátráltam.</div>
<div class="MsoNormal">
Visszaültem az autóba. Amikor kiszálltam, jött a puli. Farkcsóválva jött, roggyant térdekkel. Rajongva nézett rám. Látta, hogy autóm van: fölnyújtotta fejét, hogy vakarjam meg. Megvakartam a fülét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Korrupt féreg - gondoltam magamban.</div>
<div class="MsoNormal">
- Korrupt féreg - gondolta a puli.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/korrajz.html">Korrajz</a></div>
<div class="MsoNormal">
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/1949.html">1949</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6785328524304458773.post-1966186594977901702012-01-01T18:36:00.028+01:002015-10-26T10:42:18.823+01:001949<div class="MsoNormal">
Rajk László külügyminisztert, a párt régi harcosát, saját kérésére halálra ítélték.</div>
<div class="MsoNormal">
A kivégzés a kölcsönös egyetértés és bizalom jegyében folyt le, kisszámú meghívott előtt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 5pt;">
Előző: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/jellemproba.html">Jellempróba</a></div>
<div class="MsoNormal">
Következő: <a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2012/01/az-ember-melegsegre-vagyik.html">Az ember melegségre vágyik</a><br />
<a href="http://orkeny-egypercesek.blogspot.hu/2010/10/legnepszerubbegypercesek.html">Legnépszerűbb Egypercesek</a></div>
Unknownnoreply@blogger.com